VI. stáció:
Veronika kendőt nyújt Jézusnak
„Nagy tömeg követte, köztük asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak.” (Lk 23,27)
A durva katonák és a csőcselék dühével bátran dacolva, Veronika isteni Mestere elé lép, kendőt nyújt neki, hogy letörölhesse arcát és enyhíthesse gyötrelmeit. Ezt a részvevő jóakaratot és hűséget kívánja tőlünk is az igaz szeretet. Nem is törődünk többé mások hitetlenségével, gúnyolódásaival vagy fenyegetéseivel, hanem hűek maradunk, Uram, hozzád és Egyházadhoz.